Latin-amerikai ritmusok: Songo

los-van-vanLATIN-AMERIKAI RITMUSOK: SONGO

 Ez alkalommal napjaink talán legnépszerűbb latin-amerikai ritmusával, a songoval fogunk foglalkozni. Ez az első olyan afrokubai ritmus, amelyben a dobfelszerelés már önálló szerepet kap, nem pedig a különféle ütőhangszerek szólamait helyettesíti. A hatvanas évek végén a Los Van Van együttesben a bőgős-zenekarvezető Juan Formell és dobosai, előbb Blas Egues, majd Jose Luis „Chanquito” Quintana fejlesztették ki. A hagyományos kubai stílusok, valamint a Kubán kívüli funk és calypso elemeinek felhasználásával hozták létre. Az a ritmus, amit ma songo néven ismerünk, eredetileg csak egy a sok változat közül; az, amelyet a nyolcvanas években a Michel Camilo együttesében játszó Dave Weckl, Joel Rosenblatt, valamint Horacio „El Negro” Hernandez tett világszerte ismertté és kedveltté.

A songo a rumba clave-ra épül, mindkét „irányban”, azaz 2:3 valamint 3:2 szerkezetben is játszható és játsszák is Kubában, de az Egyesült Államokban és a világ más részein szinte mindig az első, azaz a 2:3 clave-hoz illeszkedő változatot hallhatjuk.

A ritmus lineáris jellegű, vagyis a végtagjainkkal nem játszunk egy időben egyszerre hangokat. A jobb kezünkkel üssünk kolompot, vagy ha nincs, a kísérőcintányér kupoláját, a ballal pedig a pergődobot fektetett verővel szólaltassuk meg. Ha nehézséget okoz az első kottapélda, akkor előbb gyakoroljuk külön-külön az első ütem első felében látható kéz-láb kombinációt, majd az ütem második felét, végül a második ütem első felét, mert ebből a háromféle összetevőből épül fel a ritmus. Ha az előzőek már nem okoznak gondot, játsszuk el az egész ritmust kényelmes, lassú tempóban, és amikor már nem rontjuk el, gyakoroljuk minél többféle tempóban. A második kottapélda ugyanaz, mint az első, csak a ritmus két ütemét felcseréljük, hogy a ritmus a 3:2 clave-hoz illeszkedjen.

A ritmust érdekesebbé, színesebbé tehetjük azzal, ha a bal kezünkkel nem mindig a pergődobon játszunk, hanem egy, vagy több hangot tom-tomon, vagy tom-tomokon szólaltatunk meg. A 3. és a 4. kottapélda olyan lehetőségeket mutat be, amelyekben az ütemek utolsó hangjai tom-tomon szólalnak meg. Attól függően, hogy a szerelés mely részén található a kolomp, lehetséges lehet az, hogy kényelmesen meg tudunk ütni más tom-tomot is a bal kezünkkel, nem csak az elsőt. A további kottapéldák hasonló variációkat mutatnak be, fokozatosan egyre több tom-tomon játszott hang található a kísértetekben. Ezek mintájára találjunk ki, vagy akár rögtönözzünk hasonló variációkat is!

Bár a kottapéldákban nem szerepel ez, további variációkat is előállíthatunk úgy, ha a bal lábunkkal is játszunk hangokat. Próbáljuk ki először azt, hogy a lábcintányért az ütem első és harmadik negyedén, a kolomppal együtt szólaltatjuk meg a bal lábunkkal, majd ha ez már nem okoz gondot, kerüljenek a lábbal játszott hangok az ütem második és negyedik negyedére, végül pedig az összes negyedre.

Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy használjuk fel a ritmust arra, amire való: játsszuk zenére is! Napjainkban az nincsen nehéz dolgunk, ha az interneten zenét akarunk keresni, de a Dobos Magazin  honlapjáról ingyenesen letölthető Jam-Along cd „salsa” című zenealapjára is gyakorolhatunk. Ha ez túl gyors, akkor előbb gyakoroljunk a „cha-cha” zenealapra. A valóságban természetesen nem játszunk songot cha-chára, de gyakorolnunk rá természetesen szabad.

Latin-amerikai ritmusok: Songo

Hozzászólások

Hozzászólás

A hozzászólások le vannak tiltva.