Latin-amerikai ritmusok: Mozambique 2. rész

rz-logo3Ez alkalommal a new-yorki Drummers’ Collective egykori tanára, az 1994-ben elhunyt Frank Malabe által kifejlesztett variációra épülő mozambique-ritmussal fogunk foglalkozni.

A ritmus kolompszólama a világszerte elterjedt „New-York mozambique” hangjaival egyezik meg, a pergődobon és a tom-tomokon pedig a ritmus korábban kialakult kubai változatának kongadob-szólamának, illetve a new-yorki változat timbalesszólamának hangjai szólalnak meg. Az első tizenkét kottapéldában a kézzel játszott hangok megegyeznek, csak a lábdob szólama változik.

Az első teendőnk az, hogy a kolompon játszott hangokat képesek legyünk több tempóban, több dinamikával eljátszani. Figyeljünk oda arra, hogy melyik hangokat játsszuk a kolomp száján, és melyeket a kolomp tetején, mert ha az összes hangot egyformán, egy hangerőn szólaltatjuk meg, akkor morzézunk, nem pedig mozambique-ritmust játszunk! Ezután adjuk hozzá a ritmushoz a kézzel játszott hangokat. Az első ütemben mindössze egy hangot kell megszólaltatnunk a pergődobon az utolsó kolompon játszott hanggal egyidőben, a második ütemben pedig a szünet után a JJBJJBJ kézrend szólal meg. A pergődobot megszólaltathatjuk fektetett verővel is, így a ritmus eredményesebben alkalmazható visszafogottabb dinamikát igénylő zenei helyzetekben, míg a kottapéldákban látható változatok inkább a hangosabb játékot igénylő zeneszámokba illeszkednek jobban. Könnyen előállíthatunk számos további változatot úgy, hogy a bal kezünk hangjait különbözőképpen osztjuk szét a dobfelszerelés dobjain (Pl. pergő,1. tom, 2. tom helyett 1. tom, pergő, 2. tom, stb.). Nincs szabály, kísérletezzünk bátran! Ha a kolompot nem a lábdobra erősítettük, hanem a dobszerelés jobb oldalán található, akkor a legnagyobb tom-tomot is könnyen megszólaltathatjuk. A jobb kezünkkel nem csak a kolompot üthetjük, hanem játszhatunk a kísérőcintányér kupoláján, vagy a tányér palástján, sőt megtehetjük azt is, hogy a kolomp szája helyett a kísérőtányér kupoláját, a kolomp teteje helyett pedig a tányér palástját ütjük.

A lábdobon játszott hangok a mozambique-ritmus bombodobon megszólaltatott hangjaira, valamint a hetvenes években rendkívül népszerű Steve Gadd által játszott változat lábdobszólamára épülnek (1-12. kottapélda). A 13. kottapélda a Frank Malabe által kifejlesztett mozambique-t mutatja be. A Jobb kezünkkel üssük a kísérőcintányér kupoláját. A 14. és a 15. példa két további, összetettebb hangzású, kissé nehezebben elsajátítható változatot mutat be. Próbáljuk ki azt is, hogy kombináljuk ezeket a változatokat a 13. variációval (13.+14., 14.+15.), vagy egymással is (pl. 14.+15.).

Az utolsó három kottapéldában három olyan ritmust tanulmányozhatunk, amelyben a bal lábunkkal is játszunk hangokat. Ezek a változatok igencsak próbára tehetik a kéz-láb koordinációs képességünket, ne siessünk sehova, gyakoroljunk lassan, és akkor előbb-utóbb nem fog gondot okozni az, hogy képesek legyünk eljátszani ezeket a ritmusokat is. Ezután próbáljuk meg eljátszani az oldalon található összes ritmust a háromféle lábcintányér-szólammal. Egyáltalán nem kis feladat, sok időt igényel, teljesen rendjén van az, ha egy nap csak egy ritmust vagyunk képesek megtanulni.

A következő alkalommal a napjainkban játszott leggyakoribb afrokubai ritmussal, a songoval fogunk foglakozni, addig is: jó dobolást, sok sikert kívánok!

Latin-amerikai ritmusok: Mozambique 2. rész

Hozzászólások

Hozzászólás

A hozzászólások le vannak tiltva.