Latin-amerikai ritmusok: Mozambique 1. rész

rz-logo3Ez alkalommal a latin-amerikai ritmusok közül -a songo mellett- az egyik legnépszerűbbel, a Kubából származó mozambique-vel fogunk foglalkozni.
A ritmus nem az afrikai Mozambikból ered, 1963 körül alakították ki Kubában Pedro Izquierdo, művésznevén: „Pello El Afrokan” együttesében. A kubai karnevál ritmusát, a conga de comparsát változtatták meg, fejlesztették tovább. A kolompokon és kongadobokon kívül a kubai karneválon használt nagydob, a bombo is szerepet kapott a ritmusban.
A new-yorki zenekarvezető, Eddie Palmieri a kubai rádió egy adásban meghallotta Pello El Afrokan együttesének felvételét, és elhatározta, hogy alkalmazni fogja a ritmust saját együttesében is. Azonban együttesében csak két ütős játszott, a timbalesjátékos Manny Oquendo és a kongás Tommy Lopez, akik az „eredeti”, kubai változattól jelentősen eltérő ritmust hozott létre. A mozambique hamarosan igen népszerűvé vált előbb a latin-jazzt, sőt a jazzt játszó együttesekben is, (többek között Art Blakey és Elvin Jones is létrehozta saját változatát), de igazán népszerűvé a hetvenes években Steve Gadd játékának hatására vált.
A kottapéldákban a „New York Mozambique” néhány változatát tanulmányozhatjuk. A legtöbb afrokubai és afrobrazil ritmusról elmondhatjuk azt, hogy amikor dobszerelésen szólaltatjuk meg őket, akkor az ütőhangszerek szólamait próbáljuk utánozni. Az első kottapélda a Manny Oquendo által kifejlesztett kolompszólamot mutatja be. Az ütős a conga de comparsa kolompon és pergődobon játszott szólamát kombinálva hozta létre ezt a ritmust. Nagyon fontos, hogy a kolompot ne végig egy hangerőn üssük, mert akkor morzézunk, nem a mozambique-ritmust játsszuk! Amikor „O” jelet látunk a kottaszár fölött, akkor a kolomp száját üssük, amikor pedig nem, akkor a tetejét. Ha a kolompon játszott szólamot már többé-kevésbé magabiztosan játsszuk, akkor próbáljuk meg a bal kezünkkel a rumba clave szólamát játszani a pergődobon, feketetett verővel. Fontos, hogy erre szánjunk elég időt, egészen másképp kell játszanunk, mint pl. amikor rockot játszunk. Amikor ezeket a ritmusokat létrehozták, azzal foglalkoztak, hogy jól hangozzon, amit játszanak, nem pedig azzal, hogy könnyű dolga legyen annak, aki egyedül akarja több ütőhangszer szólamát kombinálni! Röviden: senki nem született úgy, hogy el tudja játszani ezt a ritmust, időt kell szánnunk rá, ha meg akarjuk tanulni. Jó ötletnek tartom azt is, ha először csak a kézrendet tanuljuk meg, azt, hogy mikor üt egyszerre a két kezünk és mikor nem, és utána foglalkozunk a kolompon játszott hangok dinamikájával.
A további kottapéldák lábdobon játszható variációkat mutatnak be. Ezek a bombodob szólamára, valamint az ezen a dobon játszott variációkra, illetve a hetvenes években Steve Gadd játékának hatására létrehozott variációkra épülnek.
A második oldal kottapéldái a Manny Oquendo által létrehozott timbalesszólamra épülnek. A bal kezünkkel főleg fektetett verővel játszunk, de azt a hangot, amelyet eredetileg a timbalon a bőrre ütve szólaltattak meg, tom-tomon játszunk. A lábdob-variációk elsősorban a latin-jazzt játszó dobosok, illetve ismét Steve Gadd variációira épülnek.
A kottapéldákban látható variációkat alkalmazhatjuk akkor is, amikor kongadobossal játszunk együtt, mert a kongadob szólama nem szerepel a mostani alkalommal bemutatott variációkban.
A következő alkalommal ismét ezzel a ritmussal foglalkozunk, majd olyan variációkat tanulmányozhatunk, amelyek a kongadob szólamát is tartalmazzák tom-tomokon megszólaltatva, valamint néhány latin-jazz és latin funk változatot is szeretnék bemutatni ugyanonnan, ahonnan a mostani kottapéldák is származnak: a nem rég megjelent „Afrokubai ritmusok dobszerelésre” című dobkottából.
Addig is: jó dobolást, sok sikert kívánok!
Latin-amerikai ritmusok: Mozambique 1. rész

Hozzászólások

Hozzászólás

A hozzászólások le vannak tiltva.