Rockdobolás két lábdobbal: kíséretek folyamatos tizenhatodokkal

pearl-doublebassEz alkalommal olyan kétlábdobos kíséretekkel fogunk foglalkozni, amelyekben folyamatos tizenhatodokat játszunk, és a cintányéron, illetve a pergődobon szólaltatunk meg különféle variációkat.

Ha a jobb kezünkkel nyolcadokat játszunk, akkor a jobb kezünk és a jobb lábunk mindig egyszerre mozog, ezért nem túl nehéz a dolgunk (1. kottapélda). Ugyanez a kíséret kissé „szigorúbb” hatásúvá válik, ha a cintányéron negyedeket játszunk, azaz csak az első tizenhatodokon szólaltatjuk meg (2. kottapélda), de a jobb kezünkkel üthetjük akár az ütem második nyolcadain, azaz a harmadik tizenhatodokon is (3. kottapélda). Az első kíséretet tovább alakíthatjuk úgy is, hogy az ütem első és harmadik részében az első három tizenhatodon, vagy pedig az első, a harmadik és a negyedik tizenhatodon szólaltatjuk meg a cintányért (4-5. kottapélda), vagy úgy is, hogy az említett ritmusképleteket az ütem második és negyedik (6-7. kottapélda), vagy az összes részében szólaltatjuk meg (8-9. kottapélda). A fenti variációk az alapkíséretet összetettebbé, telítettebb hangzásúvá teszik. Hasonló hatást érhetünk el akkor is, ha a cintányért az ütem első részében az első, a harmadik és a negyedik, az ütem második részében pedig a második és a negyedik tizenhatodon szólaltatjuk meg (10. kottapélda).

Az előbb említett ritmusokat eljátszhatjuk úgy is, hogy a pergődobon nem „kettő-négyet” ütünk, hanem megszólaltatjuk az összes negyeden, azaz az összes első tizenhatodon (11-20. kottapélda). Ezek a variációk az alapkíséretet agresszívabb hatásúvá teszik. Azt is megtehetjük, hogy a pergődobot az ütem második nyolcadain, azaz harmadik tizenhatodain szólaltatjuk meg, és így „duplatempót” játszunk, vagyis olyan hatást keltünk, mintha kétszer gyorsabban játszanánk. Ebben az esetben viszont nem sok értelme van annak, hogy a 2. és a 3. példa cintányérszólamait alkalmazzuk (21-28. kottapélda).

Olyan pergődob-variációkat is előállíthatunk, amelyben a pergődobot a „kettő-négyen” kívül még egyszer, vagy kétszer megütjük egy ütemen belül. Kerülhet pergődob ütés az ütem harmadik részének második tizenhatodára (29. kottapélda), az ütem második, vagy negyedik részének utolsó tizenhatodára (30-31. kottapélda), kombinálhatjuk egymással ezeket a variációkat (32-33. kottapélda), sőt könnyen előállíthatunk továbbiakat is úgy, hogy az ütem valamely részén a pergődobot a harmadik nyolcadon szólaltatjuk meg (34-37. kottapélda). Az előző variációkat még érdekesebb hangzásúvá tehetjük azzal, ha a bal kezünk hangjai közül azokat, amelyek nem az első tizenhatodokon, azaz a „kettő-négyen” szólalnak meg, valamelyik tom-tomot, vagy tom-tomokat ütjük.

Érdekes, kissé szokatlanabb hangzású pergődob variáció az, amikor az első pergődob ütés a „szokásostól” egy tizenhatoddal korábban, az ütem első részének negyedik tizenhatodán szólal meg (38. kottapélda). Ezt a kíséretet is tehetjük összetettebb hangzásúvá egy-egy további pergődob-ütéssel (39-40. kottapélda).

A 29. példától kezdődően csak olyan variációkat tanulmányozhattunk, amelyekben a cintányéron nyolcadok szólalnak meg, de próbáljunk meg további variációkat is előállítani úgy, hogy a 2., a 3., a 8. és a 9. példa cintányérszólamait játsszuk! Ez 48 db további ritmus! Nem kevés! Ha szükséges, kottázzuk le őket!

Végül szeretnék néhány tanácsot adni a gyakorláshoz! Először olyan tempóban játsszuk el a ritmusokat, ahol nem okoz gondot az, hogy a tizenhatodokat pontosan szólaltassuk meg, hogy tudjuk, hogy hol tartunk, és hogy tényleg egyszerre szólaljanak meg azok a hangok, amelyeknek egyszerre kell megszólalniuk. Ezek után próbáljuk a ritmusokat több tempóban, több hangerőn gyakorolni!

Úgy vettem észre, hogy a kétlábdobolás iránt érdeklődők között gyakran találkozni olyan dobosokkal, akik nehezen látják be azt a tényt, hogy ahhoz, hogy egy ritmust gyorsan tudjunk eljátszani, általában hosszabb ideig tartó, rendszeres gyakorlásra van szükség! Sajnos más módszer nincs, mint először meg kell tanulnunk lassabb, kényelmes tempóban eljátszani azt, amit később gyorsan szeretnénk játszani, és a tempót fokozatosan növelve, rendszeresen, lehetőleg minden nap, addig kell gyakorolnunk, amíg nem megy gyorsan. Attól függően, hogy az adott ritmus mennyire összetett, illetve, hogy mennyire gyorsan szeretnénk játszani, ez a folyamat eltarthat, napokig, hetekig, hónapokig, de akár évekig is!

Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a pontosság mindig előnyt élvez a gyorsasággal szemben! Nem sok értelme van egy ritmust úgy játszani gyorsan, hogy a ritmus felismerhetetlen, vagyis ne játsszunk „masszametált”!

Következő alkalommal olyan fillekkel fogunk foglalkozni, amelyek -hasonlóan a mostani ritmusokhoz- a két lábunkkal folyamatosan játszott tizenhatodokra épülnek, addig is jó dobolást, sok sikert kívánok!

Rockdobolás két lábdobbal: kíséretek folyamatos tizenhatodokkal

Hozzászólások

Hozzászólás

A hozzászólások le vannak tiltva.