A mostani alkalommal a néhány olyan kíséretekkel fogunk foglalkozni, amelyek úgynevezett „lineáris” kéz-láb kombinációkra épülnek. Mi is az, hogy „lineáris kéz-láb kombináció” és miért pont ez a neve?
Lineáris kéz-láb kombinációnak azt nevezzük, amikor a kézzel és a lábbal játszott hangok valamilyen sorrendben követik egymást, de egyszerre csak egy hang szólal meg, nem fordul elő az, hogy egyszerre két végtag üt, szólaltat meg egy hangot. Az elnevezés az angol „melody line” (magyarul: dallamív, dallamvonal) kifejezésből ered. Amikor pl. egy dallamot eléneklünk, egyszerre csak egy hangot vagyunk képesek énekelni, és ha lekottázzuk, amit énekeltünk, a hangjegyeket képesek vagyunk egy elágazás nélküli vonallal (line=vonal) összekötni. Mivel az a kifejezés, hogy „vonalas dobolás” igencsak furcsán hangzana, ezért a magyar szakzsargonban a „lineáris dobolás” illetve a „lineáris kéz-láb kombinációk” kifejezés terjedt el.
A kottapéldákban néhány olyan egyszerű kíséretet tanulmányozhatunk, amelyet úgy állítunk elő, hogy már ismert, nyolcadokra, triolákra és tizenhatodokra épülő kíséreteket úgy módosítunk, hogy azokat a lábcintányéron játszott hangokat elhagyjuk, amikor a kíséretben a pergődobot, illetve a lábdobot szólaltatjuk meg.
Az első hat kottapéldában a leggyakoribb nyolcadokra épülő kíséretek lineáris változatait vehetjük szemügyre. Az első lépes –mint mindig- természetesen az, hogy lassú tempóban (azért, hogy könnyen el tudjuk dönteni azt, hogy a soron következő hangot melyik kezünkkel vagy lábunkkal, lábcinen, pergőn vagy lábdobon kell megszólaltatnunk) addig ismételjük a ritmusokat, ameddig nem rontjuk el, amit játszunk. Ha ezzel már nincs gondunk, akkor próbáljuk a ritmusokat több tempóban, -azaz lassabban és gyorsabban- és többfajta dinamikával, -azaz halkabban és hangosabban- is eljátszani! Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy alkalmazzunk többfajta hangszínt is, tehát a jobb kezünkkel üthetjük a lábcintányéron kívül a kísérőtányért, vagy annak kupoláját, a legnagyobb tom-tomot, sőt akár kolompot is; a bal kezünkkel játszhatunk a pergődobon fektetett verővel, sőt akár üthetjük valamelyik tom-tomot is!
A 7-9. kottapéldában három olyan variációt vehetünk szemügyre, amelyekben az egyik pergődobon játszott hang nem a “helyén”, hanem egy nyolcaddal előbb, vagy később szólal meg. Jungle, drum’n’bass stílusú zenében gyakran hallhatunk ilyen kíséreteket.
A 10-16. kottapéldában pedig néhány triolákra épülő kíséretet tanulmányozhatunk. Ezeket a ritmusokat is ugyanúgy gyakoroljuk, mint a nyolcadokra épülőket: először tanuljuk meg, ismételjük el többször, majd játsszuk el őket több tempóban, többfajta dinamikával, és minél több hangszín alkalmazásával. A 17. és a 18. kottapéldában két olyan kíséretet vehetünk szemügyre, amelyekben pergődob-variációkat is alkalmazunk.
A 19-27. kottapélda előbb egyszerűbb, majd összetettebb lábdob-variációkat tartalmazó, tizenhatodokra épülő lineáris kíséreteket mutat be. Ezeket is a fentiek szerint gyakoroljuk. Végül a 28-30. kottapéldában három pergődob variációt is tartalmazó kíséretet tanulmányozhatunk.
A fentiek után felmerülhet bennünk az a kérdés, hogy: „Mi szükségem van ezekre? Mikor alkalmazhatom ezeket a ritmusokat?” Nos, nem biztos, hogy minden zeneszám igényel ilyen, a szokásostól kissé eltérőbb hangzású kíséretet, de az elképzelhető, hogy amikor azt kérik tőlünk, hogy a lábcintányéron folyamatosan játsszunk nyolcadokat, triolákat, vagy tizenhatodokat, de a tempó túl gyors ehhez, akkor alkalmazunk ilyen ritmusokat.
A fenti példák közül néhány a következő videón tekinthető meg:
Lineáris kíséretek kezdőknek
